Vége

Eltelt két hét, mióta elköltözött. Szomorú, kegyetlen, könnyekkel teli két hét.

Többször találkoztunk, hol a hivatalos ügyek, hol a gyerekek miatt. Egyezkedtünk, intézkedtünk. Minden marad a lakásban, a kocsi is marad, a gyerekeket meg hetente egyszer elviheti délutáni látogatásra.

Egy ilyen látogatás után hazahozta a gyerekeket, és elkezdtünk beszélgetni. Megsimogatott, átölelt. És megcsókolt. Hosszan, szenvedélyesen. Olyan volt, mint annó öt évvel ezelőtt az első csókunk. Izgalmas és tiltott.

Ő bocsánatot kért, nekem meg patakokban folyt a könnyem. Remény. Ezt adta nekem ez a csók. Szeretem, bármit is tett, nem tudok az érzéseimnek parancsolni.

Ezután is találkoztunk, de a csók nem ismétlődött meg újra.

A család, ismerősök tartották bennem a lelket, mondván, vissza fog térni hozzám. De én kételkedtem. És egyre jobban magam alá kerültem. Végül úgy döntöttem, rákérdezek!

–Tudod, hogy szeretlek, és várom, hogy egyszer csak itt állj az ajtóban a motyóddal, hogy: Hazajöttem szívem, és megbántam, szeretlek! –Visszajössz hozzám?

–Soha nem mondom, hogy soha. –mondta kitérően.

–Mond meg nekem őszintén! Boldog vagy?

–Igen. Boldog vagyok.

–Nem azt látom rajtad–mondtam megviselt arcát nézve.

–Csak fáradt vagyok. Nem számítottam rá, hogy ennyi munka lesz. Még igazán időnk sem volt megismerni egymást, de jól érzem magam.

Ezzel sarkon fordult és ott hagyott a darabokra tört reményemmel.

Üresség és félelem. Ez a két érzés uralja napjaimat.

Hogyan tovább? Itt a két kicsi. Munkakeresés közben vagyok, de mihelyst meghallják, hogy két gyerek, már nem is kellek. Hát, még ha meghallják, hogy egyedülálló anyuka… Már csak a szóbelik vannak hátra, hogy megkapjam a régóta vágyott titkári képesítésem, de tanulni, sem időm, sem türelmem. Képtelen vagyok koncentrálni, mindig csak a múlt és a bizonytalan jövő jár a fejemben.

Elhatároztam, beadom a válópert. Kaptam időpontot egy ügyvédhez, aki segít elintézni a papírokat. Sőt a kocsit is eladom. Hármunknak felesleges egy nagy családi autó. Minden elérhető közelben van gyalog is.

Mikor másnap ismét találkoztunk, már a kész tényeket közöltem vele. Mintha meglepetést láttam volna a szemében.

És igen, két nap múlva lesz az ötödik házassági évfordulónk…